Magyarország észak-nyugati szegletében helyezkedik el a „Szigetköz” régió a Győri-medencében. Északról a Duna , nyugatról a Lajta, valamint a nyugatról és délről a Mosoni-Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb „szigete”, melynek területe: 375 km2. Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre: a Felső- és Alsó-Szigetközre osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 m-től 125 m-ig változik, sík tájegység.
A térség a mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg, száraz éghajlatú. Minden éghajlati elem esetében enyhe eltérés mutatkozik a térség Felső- Alsó-Szigetközi része között.
A Szigetközt Északról a Duna határolja, mintegy 57,6 km hosszban. A sziget Déli határát a Mosoni-Duna képezi. A szlovákiai Oroszvár (Rusovce) és Dunacsún (Čunovo) között ágazik ki a Dunából. Végig kanyarog a Szigetköz Déli oldalán és 125 kilométer megtétele után Véneknél ömlik vissza a Dunába. Magyarországi szakasza 121,5 km.
A Duna vízjárása viszonylag kiegyenlített, kisvizei leginkább késő ősszel – télen; nagyvizei rendszerint tavasz végén vagy nyáron jelentkeznek. Vízjárására jellemzőek a tavaszi, illetve a nyári időszakban az árvizek, melynek okozói az Alpokban lévő hó olvadása, illetve az alpesi csapadéktevékenység lehetnek.
A térség mintegy 60%-át a rendszeresen veszélyezteti a belvíz. Továbbá mivel a talajvíztükör a mindenkori Duna vízszintjéhez igazodik, magasvízkor a talajvíz is közelebb kerül a felszínhez. A Szigetközben az a szerencsés eset áll fenn, hogy a termesztett növények többségének kritikus vízigényű fejlődésű szakaszában rendszeresen rendelkezésére állt ez a megemelkedett talajvíz.
Az EU Vízkeretirányelve szerint a határoló két folyó kémiai vízminősége kémiai és ökológiai állapot szerint is jó. A táj természeti veszélyeztetettség szempontjából erősen veszélyeztetettnek számít, elsősorban az árvizek, de a belvizek és az aszály miatt is.
A térség talajképző kőzetei a Duna által lerakott fiatal, jellemzően homokos-iszapos öntésképződmények. Jellemzőjük a könnyű mechanikai összetétel és a karbonátos jelleg, alattuk – változó mélységben – kavics található. Az árvízmentes, ugyanakkor felszínközeli talajvízszintű részeken a réti folyamatok a meghatározóak. A mélyebb talajvizű részeken csernozjom talajképződési folyamatok érvényesülnek.
A kistáj területe a Magyar, flóratartományon (Pannonicum) belül elkülönült alföldi flóravidékének (Eupannonicum) Arrabonicum flórajárásába tartozik. A Szigetköz növényzetének kialakulásában és változásában meghatározó a víz, s azzal összefüggésben a XIX. utolsó évtizedeiben kezdődött folyamszabályozás. A viszonylag széles – átlagban 3 kilométer – hullámtér természeti tényezőkön alapuló vízjárás-viszonyának köszönhető az itteni erdők viszonylagos „háborítatlansága”. A jellegzetes erdőtakaró zömében puhafa- és keményfaligetek, valamint égerligetek. A magasabban fekvő területekre a keményfa, helyenként gyertyános-kocsányos tölgyesek jellemzőek
A szigetközi gyepek –, amelyek zöme mocsárrét (Alopecuterum pratense) – másodlagos eredetűek. A levágott erdők helyén jöttek létre és a rendszeres legeltetés, kaszálás tartotta fenn őket. Értékes, védett növényeik a réti iszalag (Clematis integrifolia), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica), valamint a csak helyenként előforduló keskenylevelű gyapjúsás (Eriphorum angustifolium) és hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata). Fokozottan védett fajai a légybangó (Ophris insectifera, veszélyeztetett populációval), a méhbangó (Ophris apifera) és a tűzliliom (Lilium bulbiferum). Érdekesség, hogy a Duna folyása lehoz a tájra alpesi fajokat is (pl. Osztrák tárnicska).
A Kárpát-Pannon térség állatföldrajzi besorolása: Pannonicum faunakörzet, Arrabonicum faunajárás. Egyik különlegessége az északi pocok (Microtus oeconomicus), maradványjellegű lápi faj. A lepkék “1124 fajjal képviseltetik magukat. A megtalált nagylepke fajok között a védett és Vörös Könyves fajok száma jelentős. A Szigetközben megfigyelt 206 madárfaj a hazai madárfauna 57 %-a. Ebből védett 166 faj, további 19 faj fokozottan védett, 21 faj nem áll védelem alatt, fészkelő 134 faj. A sokféle élőhelytípus együttes előfordulása számos ritka, fokozottan védett madárfaj megtelepedését teszi lehetővé (például a fekete gólya, rétisas). A magyarországi folyóárterek közül a fajok számát és változatosságát tekintve a Szigetköz a legkiemelkedőbb terület.”
Ártéri rétek és legelők: A rétség kifejezés régen nem csupán füves területet jelentett, hanem mocsarakkal, sásosokkal, nádasokkal átszőtt vizenyős, magas vízálláskor „tocsogós” réteket. Ezek a területek szántóföldi művelésre alkalmatlanok voltak. A magasabban fekvő területeken, a településekhez közelebb helyezkedtek el a legelők, amik azonban már időnként akár művelés alá is vonhatók voltak. Mára a helyzet jelentősen megváltozott, mert az árvízvédelmi töltések által az ártér két részre szakadt. Létrejött a hullámtér, ahol a természetes folyamatok továbbra is hasonlóan folynak, mint azelőtt (évente többszöri elöntés). Itt a rétek nagyrészt eltűntek a befásítás miatt (az erdőművelés a hullámtéren gazdaságosabb).
Azért találhatók még folyó menti rétek, például Győr-Bácsa, Kisbajcs-Szőgye, Győrzámoly-Patkányos és Mecsér határában. A mentett oldalon, a töltésekhez közeli részeken, a Duna magas vízállásakor még mindig jelentős fakadó vizes területek találhatók, így ezek még mindig nem használhatók biztonsággal szántóföldnek, ezért itt megmaradtak a rétek (főleg Patkányos-major, Vének és Szőgye határában).
Szántóföldek: Az ármentesítő töltések megépítése után biztonságossá vált a szántóföldi növénytermesztés, így a magas ártéri területek legnagyobb részét fel is szántották.
Morotvák és holtágak: A holtágak a szétágazó, alsószakasz jellegű folyó egy-egy ágának lefűződésével jönnek létre. Morotvák ma már természetes úton nem keletkeznek, holtágak pedig csak a hullámtereken. A holtágak és morotvák napjainkra mind erősen feltöltődtek, kivéve azokat, amiket időnként vagy rendszeresen megkotortak. Igazi nagy morotva nyílt vizű morotvatóval a dunaszegi Nádas-tó. Jelentősebb holtágak, a Bácsai-tó, a Bálványos. A legutóbbi időkig ezek csapolták le Alsó-Szigetközt.
Ártéri erdők: A régi térképek tanúsága szerint Alsó-Szigetközre nem voltak jellemzőek a nagy kiterjedésű erdős területek. A 19. század végi nagy gátépítések után a megmaradó hullámtérben a legelők helyét fokozatosan átvették az erdők. Még megtalálhatóak ezek az erdők többfelé, a hullámtereken, ökológiai szempontból óriási jelentőséggel bírnak, mivel élőhelyet biztosítanak az odúlakó madaraknak, denevéreknek és számos ritka rovar fajnak is.
Erdős gyepek: Változatos, erdőfoltokkal, szétszórt facsoportokkal tarkított, lassan beerdősülő gyepek találhatók a kisbajcsi Csápolnakon és a Bácsailegelőn.
Homokpuszta gyepek: A Szigetköz harmadik morfológiai szintjéhez a futóhomok felszínek tartoznak. A Dunából származó finom homokból itt dűnéket hozott létre a szél évszázadokkal ezelőtt, amely folytatódik a Mosoni-Duna jobb partján, a Győr-Tatai teraszvidéken, ott már sokkal nagyobb kiterjedésben. A homokos felszínek jellemzőek a Mosoni-Duna mellékére teljes hosszában, de sehol sem olyan nagy mennyiségben és formában, mint a Győr-Bácsa (Kisbácsa, Sárás) határában elterülő Szitás-dombokon. A területre jellemző növénytársulás a meszes talajú évelő homokpuszta-gyep. (Ferenczi-Horváth, 2016)
A település a Szigetköz szívében, a Duna gazdag mellékágrendszere mellett terül el, Győr és Mosonmagyaróvár között félúton.
BővebbenA falu elnevezése egyben utal az elhelyezkedésére is, ugyanis a Duna partján fekszik, annak egy szegletében.
BővebbenDunaszentpál zsáktelepülés a Mosoni- Duna bal partján, annak egyik kanyarulatában.
BővebbenA két különálló községből és egy résztelepülésből összevont Duna-sziget község részben a vízfolyások, részben főközlekedési útvonal mellett alakult ki.
BővebbenAz alig ötszáz lelkes település, szép természeti környezetben a Mosoni-Duna ölelésében található az osztrák és szlovák határ közelében.
BővebbenA Nyugat-Dunántúli régió központja, Győr-Moson-Sopron vármegye és a Győri járás székhelye.
BővebbenA település közvetlen Győr mellett fekszik a Szúnyog sziget és a Püspök erdő szomszédságában, a Szigetköz kapujában.
BővebbenHédervár történelmi jelentőségű település, a középkorban a Szigetköz gazdasági-politikai központja volt.
BővebbenKimle több település egyesítéséből jött létre, Horvátkimle, Magyarkimle, Károlyháza és Novákpuszta.
BővebbenA falu közlekedés-földrajzi helyzete Győr közelsége miatt kedvező, a Szigetköz délkeleti szegletében helyezkedik el.
BővebbenKisbodak története szorosan összefonódik a természettel, leginkább a Szigetközt máig formáló Dunával.
BővebbenA Mosoni-Duna és a Kálnoki Dunaág által körülvett község szinte külön kis szigetet alkot a Szigetközben.
BővebbenA település sokat köszönhet a Dunának, de az évszázadok során sokszor veszélyeztette is a létét.
BővebbenNagybajcs Győrtől nem messze fekszik, a Szigetköz déli csücskében, a Nagy-Duna mellett.
BővebbenA község a megye legészakibb részén fekszik, határtelepülésként az intézményi és infrastrukturális ellátottsága kifejezetten jó.
BővebbenA falu nevének első része is jól mutatja, hogy Vámosszabadi évszázadokon keresztül vámszedő hely volt és napjainkban is az északra irányuló közúti forgalom egyik legnagyobb határállomása itt van.
Bővebben
